Egy igazi törzsi művész

vadsz_3István alkotói pályája feltétlenül példaértékű, mindemellett nem egy hétköznapi karrier. Én húszéves korában találkoztam vele először. Amikor megtudtam, hogy egy tetováló szalont vezet, nagyon lázba hozott. Akkor már harmadéves művészettörténész voltam Miskolcon, emellett Boglár Lajos kultúrantropológia óráira jártam. Bejártam Európa legjelentősebb képtárait, múzeumait és tudtam, hogy engem a törzsi művészet érdekel a legjobban. De azért arra nem számítottam, hogy épp a saját városomban, a lakásomtól három háznyira bukkanok rá egy igazi „törzsi művészre”.
Akkoriban a kilencvenes évek közepén igazi bohémtanya volt a lakásom. Bors Lacáék a Westmister Apu és a Mo együttes dobosa lakott barátnőjével a másik szobában. A gitáros Gerencsér Karesz ha lekéste a buszt mindig ott aludt. Éjszakánként gyakran tetőfokára hágott a hangulat, ilyenkor beraktam a pigmeus kazettámat és saját készítésű dobjaimmal, tehénszarv csörgőimmel, hosszúfurulyámmal szórakoztattuk a ház nyugdíjas lakóközösségét. Rendszeresen feljárt Huxi a gitárjával, Győrkös Máriusz, Cselák aki a Keserű cukor című albumot írta az Aurórának. Abban az évben volt Törzs című fotókiállításom. Béki István és Zemlényi Attila: A tetszhalott személyi igazolvány fényképe című performanszukkal döbbentette meg a verniszázs közönségét. Jó érzés volt, hogy én is mehetek valahová, nem csak hozzám jön mindenki. István szalonjában körülültük a tetoválófotelt és teljes hangerővel free dzsesszt hallgattunk. Ő King Crimson aszpikos pacsirtanyelvével ajándékozott meg, én Hermeto Pascoal szabad zenéjét vittem neki. Ha ihletet kaptunk, olajfestékkel összefestettük mindent, az ajtókat, a bútorokat. Beledolgoztunk egymás munkájába, nem volt „enyém, tied”, minden közös volt. Több volt mind barátság, testvérekké váltunk.

Bozsaky Dávid írása

 
artList