A nagyra nőtt necukék

Teglas_Istvan_sculpture_Hermeto_PascoalIgazán jó ötlet volt a tujával és az akáciával előhozakodni. Ahogy korábban már írtam, István egy csomó régi szobra befejezetlenül várja további sorsát. Év vége felé, október, november táján általában felsorakoztatja a félbemaradt munkákat és boldogan konstatálja, mennyi új szobra lesz heteken belül. Ezeken a munkákon már tényleg csak néhány napos munka van, úgyhogy ilyenkor szinte minden napra jut kész szobor. Most, hogy a hétvégén meglátogattam, épp jó apropóul szolgált arra, hogy félkész tuja és félkész akácia szobrait befejezze, beolajozza, majd íziben lefotózzam, úgyhogy már láthatjátok is őket a honlapján. A tujaszobor valójában egy nagyobbacska necuke, egy játékos kis alakot ábrázol, ahogy a földön csücsülve lábujjait a szájába veszi. Nekem a kisfiam jutott eszembe róla, aki most épp abban a korban van, hogy játszásdiból a lábujjait szokta szopogatni. De egy szobornak sok arca van. Bármilyen hihetetlen is, de a Hadúr című kép is ugyanerről a szoborról készült.
A másik necuke az Ébenangyal néven elhíresült fadarabból készült, néhány vésőnyommal kapott egy arcot és már kész is. A Faun című akáciaszobor is a befejezésre várt, azonban nem történt semmi más, mint hogy konstatáltuk: ez a fa már így kész van. Lehetne rajta tovább dolgozni, de érintetlenül is annyi formával rendelkezik, hogy kár volna ezeket levenni róla.

Bozsaky dávid írása

 
artList